A
Pálos Rend Generálisának levele Első Remete Szent Pálnak és a Boldogságos
Szűznek, a Remeték Királynőjének ünnepére.
Kedves
Testvéreim Remete Szent Pál rendjében, Tisztelt Konfráterek, Jótevők, és a
Pálos Rend Barátai Lengyelországban és az egész világon!
A mindnyájatok iránti hála arra
indít, hogy Máriához, a mi Urunk Édesanyjához mélységes imádság szavaival
forduljak, felétek pedig testvéri üdvözlettel. Máriára szegezett tekintetünk a
2012. év elején megérteti velünk, hogy az imádságnak kell átszőnie egész
életünket. És az ima annál intenzívebb lesz, minél nehezebb döntések elé
vagyunk állítva életünk során. XVI. Benedek pápa is beszél erről az imádság
értékéről szóló kateketikai sorozatban:
Ma, amikor annyi szinten leépül
és elveszíti szabadságát az ember, szeretnélek mindnyájatokat megtámogatni e
testvéri ima szavaival. „Drága testvérem, Isten mindig szeretett téged, és most
is szeret. Ő ajándékozott meg az élet, a hivatás ajándékával. Ő hívott meg a
vele való kölcsönös szeretetre.” XVI. Benedek emlékeztet minket: „Mindnyájan
Isten gondolatának gyümölcse vagyunk. Mindnyájunkat akart, szeretett. Mind
nélkülözhetetlenek vagyunk szemében.”
Ez az Istennel való legdrágább
kötelék legyen számodra mindig a legfontosabb! Legyen fontosabb mindennél, ami
e világon van, a hagyományos „Solus cum Deo Solo!” értelmében.
Az istenkapcsolatnak, egy olyan
életnek, mely állandó imádsággá válik, a mennyei Atyával való benső
egyesülésnek lehető legteljesebb megvalósulását várják tőlünk. Elvárás az is,
hogy a szeretet parancsát minden felebarátunkkal kapcsolatban éljük meg. Csak
ez tesz minket – mint keresztényeket – hitelessé a világban teljesített
küldetésünkben. Mint pálos szerzeteseket egyedül ez igazol a sokféle munkában,
amit Isten országáért vállalunk.
Mint egykor atyáink, a
megszámlálhatatlan sok remete és szerzetes, akik Remete Szent Pál alakját
szemük előtt tartották, a Legszentebb Szűz példája nyomán tanuljuk az Isten
színe előtti csendességet, az elmélkedést és a figyelmet. Igyekszünk mindent
odaadással és kitartással teljesíteni. Ma sokkal inkább, mint annak előtte,
legyünk meggyőződve róla, hogy a világ, melynek ügyeiben és problémáiban
naponként elmerülünk, az imádságnak ilyen tanúságtételét várja el tőlünk.
Józef Michalik érsek, a Lengyel
Püspöki Konferencia elnöke, 2011 végén a „Hit helyzetéről
Lengyelországban”címmel adott közre könyvet a lengyel olvasók számára. Egy
példa nélküli kiadványról van szó. Úgy tűnik, először találkozunk sokkoló
értékeléssel a hit lengyelországi állapotával kapcsolatban. Józef Michalik
érsek meggyőző módon mutatja fel a lengyel egyház jelenét és jövőjét.
A katolikus társadalmi tanítás
hármas felszólításának megfelelően (megfigyelni, értékelni, cselekedni)
világosan ki kell mondanunk: igen, egy olyan világberendezkedés van
kialakulóban, amely nem számol Isten létével. Egy önmagába forduló világ
építése – annak délibábja – folyik. Egy olyan világé, melyben az ember
elzárkózik Isten kegyelmétől. A technológia illúziójára épülő önmegváltás
világa ez. Egy olyan világ, melyben a háború, a terror, s a fenyegető pusztítás
révén az ember embernek farkasa nem pedig testvére. Olyan világ épül, melyben
az egyik ember a másikat egyáltalán nem becsüli. Gazdasági kizsigerelés folyik
a nemzetek feletti struktúrák által. Nyilvánosan hirdetik a gyakorlati
hitetlenséget. Gyűlöletet szítanak az egyház ellen és általában minden ellen,
ami keresztény. A média a reménytelenséget és giccset mutatja. Mindebből
nyilvánvaló, hogy egy ilyen embertelen világban sokaknak szenvedni kell. De
élnünk kell. Felismerve a valóságot, ki kell mondanunk nekünk is XVI. Benedek
pápával együtt: a mi Istenünk „a jövendő Istene”. A mi lelkipásztori programunk
az Egyház, amely a mi otthonunk.
A „Ragyogjon Isten világossága”
című könyvben XVI. Benedek pápa az Istenhez való teljes visszatérést sürgeti.
Úgy mutatja be Istent, mint aki az Igazság, aki a jó és a szép, aki minden élet
forrása. XVI. Benedek szerint minden ember számára a legfontosabb az Istennel
való szeretetkapcsolat felfedezése és kibontakoztatása, hisz egyedül ez az út vezet
a legmélyebb és legtartósabb boldogsághoz, amit az ember megtapasztalhat.
A szentatya arra tanít, hogy
még az élet legsötétebb pillanataiban is élesszük a reményt, hogy a dolgok
végül kellő módon megoldódnak – Isten dicsőségére – és áldássá lesznek mindenki
számára. Így mutatja be a kiadó a pápa gondolatait.
„Fordítsuk tekintetünket
Máriára” – a pápa kérésének megfelelően, mint ahogy énekeljük is a Remete Szent
Pál tiszteletére írt himnuszban is. Teljesen forduljunk felé, odaadással; mint
ahogy a gyermek odabújik édesanyjához, úgy menjünk mi is hozzá, Isten Anyjához.
„Amikor válságban van az
Egyházzal kapcsolatos gondolkodás, amikor válságban van az erkölcs, s válságba
jutott sok nő, olyan menedékre van szükségünk, amely a kereszténység kezdetétől
fogva évszázadokon keresztül bizonyította szilárdságát, megdönthetetlenségét. A
katolikusok ma kissé megfeledkeztek e menedéknek csodás jelenlétéről – bár most
sokkal inkább szükségünk van rá, mint bármikor előtte. A menedéknek neve pedig
Mária” – emlékeztet XVI. Benedek.
Éppen ezért II. János Pál
pápával és XVI. Benedekkel „nyissuk meg az ablakokat Isten egére.”
Kapcsolódjunk be hatékonyabban a világ üdvözítésébe a szentolvasó imádság
által. Ez hordozza világunk számára a megmenekülés lehetőségét.
Az Isten iránti és Mária,
rendünk Édesanyja és különleges védelmezője iránti hála lelkületével mondjuk el
újra 2005 nagypéntekén, a Kolosszeumban elhangzott szavakat: „Szűz Mária, Urunk
Édesanyja, te hűséges maradtál, amikor a tanítványok megfutamodtak. Mint ahogy
hittél az angyalnak, aki egy valószínűtlen eseményt adott hírül neked – hogy
Isten Anyja leszel – ugyanúgy hittél, az Ő legmélyebb megaláztatása órájában.
És éppen a kereszt órájában, a
világ legsötétebb éjjelének órájában lettél a hívők Anyja, az egyház Anyja.
Kérünk, taníts meg minket hinni, és támogass, hogy a hitünk váljék bátor
szolgálattá és a szeretet cselekedetévé, amely képes lesz rá, hogy segítsen és
osztozzon a szenvedésben.
2012.
Forrás: Magyar Pálos Rend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése