 |
| Baritz
Sarolta Laura domonkos nővér, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola tanára |
Az
egyház tanítása ma is nagyon sok társadalmi és gazdasági kérdésre ad választ. A
pápai enciklikákon keresztül olyan paradigmáról beszél az egyház, melyet emberi
gondolkodásmódunk határoz meg. Ez az emberi gondolkodásmód az alapja keresztény
hitünknek is - mondja Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, a Sapientia
Szerzetesi és Hittudományi Főiskola tanára. Interjú.
Az egyház szerint mi a legfontosabb társadalmi érték?
Az egyház társadalmi tanításának
négy alappillére van, ezek közül az első és egyben legfontosabb az emberi
méltóság. A társadalmat, gazdaságot, politikát csak úgy érdemes építeni, ha az
ember méltóságára építünk. Az embernek azért van méltósága, mert Isten
hasonlatosságára és képére teremtetett; a gazdasági és társadalmi folyamatoknak
az alapja az ember. Sok szociológiai tanulmány épül fel arra, hogy a társadalmi
struktúra a meghatározó az életünkben, és a főáramú közgazdaságtan is inkább
olyan gazdasági struktúrákra, folyamatokra épít, amiben az ember eszköz. Az
egyház társadalmi tanítása viszont azt mondja, hogy az ember alany. Az egyén
felelőssége, hogy milyen társadalomban, milyen gazdaságban él. Természetesen a
struktúrák visszahatnak az emberre. Van agymosás, van csoportnyomás,
csoportdinamika, és társadalmi hatás, aminek az ember nehezen tud ellenállni.
De nagyon sok - nem csak keresztény - irányzat és szerző bizonyítja, hogy az
ember az elsődleges. És az ember elsődlegességét elsősorban az egyház
társadalmi tanítása vallja. A társadalom emberekből épül fel, és az ember
felelős azért, hogy mit épít.
Mi a második pillér?
A szolidaritás, ami egy szóval a
szegények különleges szeretetét jelenti, melyben benne van az együttérzés, a
kompassió, a másik felé való odafordulás, különösen a peremen lévők, vagy
szükséget szenvedők részére. Ez ma annyit jelent, hogy az ember a másik felé
kell, hogy forduljon, nyitottá kell lennie, és ne csak önmagát tegye a
középpontba a törekvéseiben. Sőt, azt is tanítja a keresztény hit, hogy a másik
előbbre való, mint én. És ez a nézet nemcsak a keresztény tanokban van benne:
az altruizmusról elég sokat beszélnek a gazdasági életben is, amikor azt
mondják, hogy a gazdasági szereplők ne egy öldöklő versenyben gyilkolják le
egymást, hanem működjenek együtt, és alakítsanak ki win-win szituációkat. Két
vállalat nem csak úgy keresheti meg a maga hasznát, hogy a másikat legyőzi.
Vagyis ennek az egyházi alapelvnek is megvan a világi lenyomata.
Harmadik alapelvként a szubszidiaritást szokták emlegetni.
Valóban, ez még az EU
intézményrendszerében is fontos elv, de én nem azt az oldalát szeretném
kiemelni, miszerint egy hierarchikus rendszerben is kell, hogy legyen
önállósága, szabadsága és döntési hatásköre az alsó szinten lévő egységeknek.
Ez nyilván nagyon fontos, de szerintem még fontosabb azt tudatosítani, hogy a
hierarchia magasabb szintjén is van valaki, és nem mindegy, hogy ez a valaki
milyen. Az a jó, ha nem nyom el, hanem kisegít, szolgál. Isten is hierarchikus
rendszerben szeret, segít minket. Vagy ahogy Jézus megmosta az Apostolok lábát.
A gazdasági életben ugyanígy használható a szubszidiaritás, ha egy vállalat
hierarchiájában a vezetés az alsóbb szintek érdekeit nézi, és például megadja a
megfelelő fizetést, a megfelelő munkakörülményeket. Ettől ő még profitot
termelő vállalat lesz, csak nem a profitmaximalizálás alá söpri be az összes
többi célját, hanem a célja egy értékcél lesz: az ember.
Így jutnánk el a negyedik pillérhez, a közjóhoz.
Az egyház társadalmi tanítása az,
hogy a társadalmi politikai rendszer legyen a közjó javára. Ami nem más, mint
emberi kiteljesedés, társadalmi és egyéni szinten. A Maslow-piramis a csúcsra
teszi a transzcendens szükségleteket. Én nemrég jöttem rá, hogy ez inkább az
alap, ebbe épül bele az ember összes többi szükséglete, a fiziológiai is.
A mindennapok szintjén mi a közjó?
A közjó az emberi kiteljesedést
jelenti egyéni szinten, hogy egyre tökéletesebb leszek belülről. Arisztotelész
szerint az ember erények által lesz egyre tökéletesebb. De ez közösségi szinten
is meg tud valósulni, egy közösség is ki tud teljesedni, egy egyénekből álló
közösség, mondjuk a család. Nemcsak a bűn struktúrája létezik, amiről II. János
Pál pápa beszél egyik enciklikájában, létezik az erény struktúrája is. A jó is
kisugároz, és a jó is vonzza maga után az embereket, mert példát teremt. A
jónak is van egy rendszere, és ez a mi reményünk.
Egy szervezeti kultúrában hogyan lehetne fejlődni?
Az emberekben megvan az alapvető
vágy a jóra, sokat beszélünk manapság a fenntarthatóságról, a túlélésről,
válságról, változtatni akarásról. Sokkal élhetőbb egy olyan társadalom, ahol az
emberek kooperálnak, bíznak a másikban és békében élnek egymással, de egy
vállalat is sokkal hatékonyabban működik, ha ezek szerint az értékek szerint
rendezkedik be. Ez a változás semmilyen pénzbefektetéssel nem jár. A profit nem
cél, hanem eszköz kell, hogy legyen; a cél maga az ember. A profitot nem kell
elűzni, csak más szemlélettel kellene megközelíteni. Ne a maximális, hanem az
optimális profitot keressük. Azt, ami optimális ahhoz, hogy az ember
kiteljesedhessen.
Pálfay Erzsébet
Forrás: IGEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése