A Mária-tisztelet a latin-amerikai kereszténység
egyik legfőbb jellemzője. A Guadalupei Szűzanya 1531-ben jelent meg egy
bennszülött indiánnak, Juan Diegónak, a mai Mexikóváros közelében. A látomás arra buzdította
az egyszerű bennszülöttet, hogy menjen el a helyi ferences püspökhöz és
építtessen vele templomot a jelenés helyén. A főpásztor nem hitt a látnoknak,
akit arra kért, hogy hozzon bizonyítékot a jelenésről. A Szűzanya a
legközelebbi találkozás alkalmával megjelölte azt a helyet, ahol a téli évszak
ellenére rózsák nyíltak. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a
rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az
elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája a Szűzanya
képmásává változott.
A rózsák helyén megépült a
Miasszonyunk-székesegyház, amely ma is őrzi az eredeti, számtalan tudományos
vizsgálatnak alávetett kegyképet. A világ leglátogatottabb kegyhelye évente
csaknem húszmillió zarándokot vonz. December 12-én tízmillióan keresik fel a
szentélyt. II. János Pál pápa 2002-ben iktatta a szentek sorába Juan Diegót.
A tilma nevet viselő, agávészálakból font köntösön
egy 143 cm-es kegykép látható. A kreol arcvonású Szűzanyát a mexikóiak Virgen
Morenának nevezik. Ő a napba öltözött asszony, akit napsugarak vesznek körül;
lába alatt a hold. A kegykép alján egy kis angyal látható, akinek szárnyait
piros, fehér és zöld tollak díszítik. A Szűzanya vállát azúr köpeny borítja,
míg rózsaszínű ruháján aranycsillagok ragyognak. Sötétviola öve azték szokás
szerint jelzi, hogy áldott állapotban van. A Szűzanya nyakában látható kereszt
a kereszténység inkulturációját jelképezi az azték társadalomban.
Az agávérostokból szőtt anyag élettartama mintegy
húsz év. Juan Diego tilmája kivétel. Több mint négyszázhetven év alatt nem ment
tönkre, nem mállott szét, mint annak természetes úton történnie kellett volna.
A csodás virágok elenyésztek, de a tilma megvan. És látható rajta a színes kép,
melynek keletkezésére a tudósok, akik megvizsgálták, nem tudnak természetes
magyarázatot adni. Félreértés ne essék: vannak kétségtelenül festett részek is
a tilmán, ezek azonban feltehetően későbbi sérülések vagy foltok javítgatására
keletkeztek, és a felületnek csak kis részére terjednek ki. Az eredeti kép
azonban nem festmény. Nincsenek rajta ecsetvonások, és sem az anyag szálain,
sem azok belsejében nem található semmiféle festékanyag.
A tudományos vizsgálatokat már 1666-ban
megkezdték; legutóbb a NASA mérnökei kerestek magyarázatot a tilmával
kapcsolatos kérdésekre, a rendelkezésükre álló legmodernebb eszközökkel. Megállapították, hogy a szövet hőmérséklete
állandóan 36,6 fok, mint egy élő ember testhőmérséklete. Mária övéhez
sztetoszkópot közelítettek, amellyel tisztán kivehetővé vált a magzat
szívverése – 115 pulzus percenként. Szemorvosi műszerekkel is megvizsgálták a
kegyképet és felfedezték, hogy az ideghártya összehúzódik. A Mária köpenyén látható
csillagok állása pontosan megfelel a valóságnak, úgy helyezkednek el, mint
ahogy a mexikói égbolton a téli napforduló idején. A NASA tudósai szerint a
tilmán látható színek nem állíthatók elő földi eszközökkel. A festés a szövet
felett lebeg, anélkül, hogy ahhoz hozzáérne.
Forrás: Magyar Kurir
Itt olvasható egy korábbi képes leírás a Guadalupai
Boldogságos Szűz Mária emléknapja alkalmából.
 |
| Szent Juan Diego |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése