2011. szeptember 6., kedd

A Szent Angyalokról 3.


Tudod-e?
♦ hogy Isten rábízott téged valakire, hogy őrizzen, védjen, hozzá vezessen,
♦ hogy ez a valaki tökéletesebb az embereknél

♦ hogy fogantatásod pillanatától veled van, jobban ismer, mélyebben és önzetlenebbül szeret, mint édesanyád, legjobb barátod és szerelmesed

♦ hogy segíteni szeretne mindenben, főleg Isten felé vezető utadban, de tisztelnie kell a szabad akaratot, és csak akkor segíthet, ha te is akarod? 

Gondoltál-e már arra,
- hogy viszontszeresd őt
- hogy a tanácsát kérjed
- hogy segítségét kérjed mindenben, apró földi bajaidban is
- hogy vele imádkozz, dolgozz és pihenj?

Meg fogsz lepődni, mennyire megtapasztalod őrangyalod jelenlétét, segítségét, ha bizalommal fordulsz hozzá!

Történetek az őrangyalok segítségéről

Boldog IX. Piusz pápa gyerekkorában naponta ministrált. Egy reggel, miközben az oltárlépcsőn térdelt, hirtelen erős félelmet érzett, nem tudta, mitől. Fölnézett, és az oltár túlsó oldalán egy fényes ifjú alakját pillantotta meg, aki kézmozdulattal hívta magához. Zavarában nem mert mozdulni, de ekkor a jelenés még határozottabb mozdulattal intett, hogy menjen át hozzá. Fölkelt hát és átsietett a túlsó oldalra. A látomás eltűnt, de a következő pillanatban lezuhant az oltárról egy súlyos szobor, éppen arra a helyre, ahol az imént még a fiú térdelt. A pápa gyakran mesélte el megmenekülésének történetét, s meg volt győződve arról, hogy őrangyalát látta.

A stigmatizált kapucinusnak, Szent Padre Piónak volt San Giovanni Rotondóban egy rendtársa, akinek fontos lett volna korán kelnie, mert rá volt bízva egy beteg ápolása. Megátalkodott reggeli alvó lévén azonban, rendszeresen elaludt; az ébresztőóra csöngött, de ő rá se hederített. Egyszer panaszkodott erről a nehézségéről Padre Piónak. Másnap arra ébredt, hogy valaki dörömböl az ajtaján. Kinézett – nem látott senkit. De az óra éppen akkor csörgött, így hát ezúttal nem késett el a fölkeléssel. A következő reggel megismétlődött a dörömbölés az ajtón, a szerzetes újból idejében ébredt. Aznap összefutott Pio atyával, aki jellegzetes huncut mosolyával megfenyegette: „Azt hiszed, mindennap elküldöm az őrangyalomat, hogy fölébresszen? Inkább vegyél egy új vekkert!”

Betlehemi Boldog Mirjam, az arab kármelita nővér, akinek életét gyermeki egyszerűség és rendkívüli misztikus jelenségek sorozata jellemezte, az angyalokat naivságában gyerekeknek nevezte. Nyilván nagyon fiatalon jelentek meg látomásaiban. Egyszer súlyos ládák voltak elhelyezve egy teremben, amelyeket csak két nővér bírt megemelni. Amikor a nővérek bementek, hogy rendbe rakják a ládákat, azok már a helyükön voltak, Mirjam pedig a termet söpörte és elragadtatásban volt. „Ki tette helyre a ládákat?” – riasztották föl az ámuló nővérek. „Egyik gyerek megfogta az egyik végét” – mutatott Mirjam egy nagy ládára – , „egy másik megfogta a másik végét, én pedig középen segítettem egy keveset.” Aztán hozzátette: „Amikor önök jöttek, ők elmentek.” Az evangélium jut eszünkbe: „Az angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13).

Ima az Őrangyalunkhoz:

Lelkem drága testvére!
Istennek szent angyala,
áldott legyen az óra,
amelyben Isten jósága
téged védelmezőmmé rendelt!
Fordítsd szívemet Istenhez,
taníts e világ forgatagában is
az Ő jelenlétében élnem!
Kérlek, mutass utat kísértés idején!
Isten engedelmével szólj mások angyalához is
értem bajos ügyeimben!
Ha megbotlik a lábam, segíts felállnom,
hogy az égi boldogságban, mint Isten gyermeke
találkozhassak egykor veled!
Hála tenéked! Ámen.

Forrás: https://andrelowoa.wordpress.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése