Dávid Beatrix: Metamorfózis
Lelkemben érni kezd a múlt,
s az élmények zöldje dús
sárgává s pirossá vidul,
egy emléket leszakítok
életem fájáról – egykor
éretlen volt, de most pirul
arcán az idő gyümölcse –
múltammal vemhes a jelen.
Lelkemben érni kezd a múlt,
s az élmények zöldje dús
sárgává s pirossá vidul,
egy emléket leszakítok
életem fájáról – egykor
éretlen volt, de most pirul
arcán az idő gyümölcse –
múltammal vemhes a jelen.
 |
| Nappali pávaszem (Inochis io) bábja |
Később még fogok közölni Dávid Beatrix verseiből. Remélem egyszer sikerül megjelentetni verseskötetben is a műveit.
VálaszTörlésTurákó megjegyzése:
VálaszTörlésNagyon jó ez a vers és az én életemre is nagyon passzol most. Egészen pontosan írja le, amit múlt péntek óta érzek. Egy Sík Sándor vers jutott nekem eszembe ugyanebből az apropóból még a múlt héten.
Sík Sándor: Acélember c. verséből a nagyon beugrott az a mondat, hogy
„A földgömb reng és ég a szemhatár.
Az acélember néz és konstatál.”
vagy a következő mondatból beugrott „Az eszme önmagára-lázadását…az őrülések örök újulását”
Nagyon tetszik ez a versa, mi a papról szól, meg a pap körül lévő világról.